2012.01.01. 04:36
Zsombor érkezése kicsit váratlanul ért minket, mert január 21-re voltunk kiírva. Már december eleje óta MgB6-ot kellett szednem a jóslófájások miatt...gondoltam túlságosan megterheltem magam...igyekeztem többet pihenni...persze Lilla mellett szinte lehetetlennek tűnik. November közepén kezdtem a mézeskalácsozást, és elég sok rendelést sikerült is teljesítenem. Karácsonyra úgy elfáradtam, hogy már nem volt hozzá türelmem, ráadásul Gergőt kellett megkérnem, hogy gyúrja, pedig látom rajta, hogy utál a tésztába nyúlni :)és Anyu is sütött nekem pár adagot. Közben Lilla ajándékát is készíteni kellett, fotókkal pillangókkal és gyöngyökkel, amiket Lillus állandóan levadászott.
A két ünnep között terveztük meglátogatni Pankáékat is.
December 28-ra meg is beszéltük. Fel kellett szednünk a lányokat - Pankát és Kingust - a Népszínház utcában, majd még megálltunk a CORA-ban venni pár dolgot otthonra, egy halom gumicukrot és hasonlókat...
Ilonával már régen találkoztunk. Jó volt beszélgetni...de fél szemmel folyton Lillát figyeltem, aki átrendezte a lakást, mindent széthordott...és rettegtem, hogy Kaktuszt esetleg bántani fogja, persze nem akarattal, csak valami szeretetkitörés alkalmával. Ebédeltünk, beszélgettünk, ittam egy kis házi csokilikőrt és egy pici bort. Néha jött egy egy nagyobb összehúzódás, de nem foglalkoztam vele különösebben, mert tudtam, hogy aznap elfelejtettem a Magnéziumot...
Már azon vacilláltunk menjünk, vagy maradjunk még vacsira...Egyszer csak, a földön ülve éreztem, hogy valami folyik...Lillánál a magzatvíz volt, gondoltam most is az...a WC-re rohantam, Lilla be mellém. Vér,...nem sok, de ez már valami...irány a kórház. Kicsit megijedtem, de azt hiszem mindenki más is.
Szilva
2009. december 26-án éjjel 23.37-kor megérkezett Lillánk:) ...és minden máshogy történik, mint ahogy elképzeltük...mert ezt át kell élni...
2012. január 20., péntek
2011. február 24., csütörtök
Fogtündérke



Szépen átestünk az első kéztörésen...mondtam Lillának ez az első gipszed ....és az utolsó is.
A kis energiabombánk jön megy rohan, megállás csak néha, ....egy kis mammma, és mehet a játék tovább.
Közben próbálok dolgozni,... néha éjjelre maradnak a munkák, nappal játszunk, séta és főzés...nap végére meg én is elaludnék Lilla mellett.
2010. szeptember 20., hétfő
Lilla ül-áll-mászik
Pörögnek a napok. Lilla őrületes sebességgel fejlődik. Megállíthatatlan a mozgásban, és semmi nincs biztonságban mellette. Szépen eszik már minden félét. Alma, barack, répa , krumpli,...husi...nade nem is ez az érdekes.
Lassan 9hónapos, és akkora, mint egy 1éves, vagy másfél.
Magyaráz, mamama-papapapa-és egyenlőre mindenre hasonlító szótagok sorozatát tárja elénk.
Imádja a vizet és a mászkálást, felfedezést. Néha egészen csöndes és nyugodt, szinte megfontoltan hallgat, majd vidám mosolygós magyarázós és ha elfárad vagy éhes, na akkor aztán jöhet a hiszti, de ha ő hisztizik, annak többnyire oka is van, de igyekszem nem adni rá okot.
2010. március 22., hétfő
Lilla
Szóval az elején kezdem, aznap, mikor bementünk a kórházba.
Reggel a hétórás harangszóval elfolyt a magzatvíz. Már vártuk nagyon Lillát, és kíváncsiak voltunk, hogy vajon hogyan fog indulni a szülés.
Hatan vagyunk testvérek, és számomra egyértelműnek tűnt, hogy úgy szülök majd, mint Anyu. Spontán módon, ha nem is egyszerűen, de az meg sem fordult a fejemben, hogy császáros is lehetek.
A doki azt mondta, szépen befordult, és már egészen hamar kezdtem tágulni is. Viszont a feje nem illeszkedett be a helyére...még! Sokat feküdtem előtte, mert nagyon vizesedtem. A hirtelen változó frontok miatt, mindenki biztos volt benne, hogy hamarabb érkezik majd, de Lillus kivárta 26-át.
Szép nyugodtan bebattyogtunk a kórházba, és ott a rutin szerint becsekkoltunk, átöltöztünk, én elmentem vizsgálatra...majd következett az NST. Kicsik a fájások, és alig tágulok. Sebaj, déltől oxitocint kapok majd és akkor beindul. Addig sétálok fel le a szülőszobában, Gergő nem tudja mit tegyen. Várunk! Csönd van, kint gyönyörűen süt a nap, néha megrohan egy fájás, de ennyi.
Lassan kezdek éhezni. Csoki, víz...és beszélgetünk. A fájások lassan jönnek...és kapom az oxitocint. Egyre sűrűbb fájások, izgalom. Feküdni nem jó. Néha kisétálok, vissza, kezemben az oxitocin-infúzió, de meddig?
Már kétpercesek a fájásaim, de nem tágulok.
4-5óra tájt lekapcsolnak, mert látják, hogy nagyon fáradok, és kapok infúziót. Mi legyen??? Koktél, forró fürdő, labda...semmi nem használ.
Gergő kezei kifáradtak, fájnak, miközben masszírozza a derekamat.
Rosszul vagyok a forróvíztől.
Ekkor már kideerül, ha nem tágulok 10.30-ig, akkor vágnak. Ezt nem hiszem el.
De milyen lesz, fogalmam nincs. Kezdek rettegni. Előkészítenek, kapok injekciót, amitől hánynom kell, vagy mitől azt sem tudom. Se látok, se hallok...
Betolnak...kapok érzéstelenítő injekciót a gerincembe. Ettől meg remegni kezdek. Mi lesz még. Megkértem a nővérkét, fogja a kezem, mert úgy érzem le fogok esni a műtőasztalról.
Nem látok semmit és nem érzek fájdalmat.
Hihetetlen gyorsan kiveszik Lillát, és megmutatják. Kicsi gombócom :)és mikor vehetem magamhoz?
Majd összevarrnak, rendbetesznek. Az aneszteziológus és az aszisztensek próbálják elterelni a figyelmem, ...sikeresen.
Készen vagyunk. Lillát elviszik és engem is visszatesznek a kocsira...te jó ég, az az én lábam, nem érzem, csak látom, olyan idegen.
Most feküdni kell és pihenni, de még mindig remegek.
De Lilla ép egészséges és hatalmas baba. A doki csodálkozik is, illetve annyira nem:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


